gyönyörű, sárgás, de inkább barna papíron: a mesebeli vendég fülbevaló és a hétfejű sárkány mandzsetta origója. 

Az 1905-ben, a Magyar Közlöny Kiadó által Budapesten publikált könyv úgy érkezett hozzám, hogy a könyv lapjaiba valaki fehér, olajos pemzlit törölt/tisztított. Maga a szöveg nagyon könnyű, igazi század eleji pamflet, aki ilyet tudott írni, az igazi sármőr lehetett, tényleg, a maga idejében (erről bővebben a Nyáry Krisztián Így szerettek ők kötetekben lehet olvasni). A belső borítóról már korábban is áradoztam, de újra leírom: a maga gyönyörű, élő vörösével, aranyozásával a mennyország számomra.

Hadd meséljem el a mesebeli vendég fülbevaló történetét, hogy lássátok, micsoda lélek-találkozások születnek minden egyes alkalommal, amikor megérkezem az asztalomhoz. 

A hétvégéken, amikor kiteszem az újabb és újabb, lélekből született kincseket, várom, hogy kit hogyan érint meg. Igazából akié a kincs, az ki szokta szúrni magának, úgy is, ha nem is tudja, mi van beleírva. Ez történt egy júniusi vagy júliusi szombaton is, a Gozsdunak talán az E udvarában, vagy netán a D-ben. Felnyílt a papír bőröndöm, sorakoztattam a szépségeket, és nem is kellett sokáig várnom. Egy amerikai házaspár már másodjára haladt el az asztalom előtt. A férj ment elől, a feleség ez alkalommal már nézegette, milyen kincseim vannak, sőt, egy fülbevalót "kiszúrt" magának, úgy láttam rajta. Megmutattam neki a könyv borítóját, és elmeséltem, hogy jutottam hozzá, miért alkotok belőle üzeneteket. Amikor elmondtam, hogy 1905-ös könyv, és lefordítottam az üzenetet, csak állt, és láttam rajta, hogy igazán megérintette. Visszakérdezett az évszámra, majd elmesélte, hogy az ő nagymamája 1905-ben vándorolt ki az USA-ba Magyarországról. Neki ajándékoztam a fülbevalót, aznap számtalanszor visszatértek a férjével csak azért, hogy megöleljük egymást, és elmondják, a magyarországi tartózkodásuk addigi legnagyobb lélektalálkozását élték át velem. 

<3