Júlia levele Györgynek (ideje volt már őt is "megszólaltatnom", de legalábbis idéznem, ennyi szerelmes vers után.

Drága Gyurkám!

Este van. Rád gondolok, nagyon erősen. Behunyom a szemem és magam előtt látlak. Szeretném, ha megéreznéd és ugyan akkor Te is rám gondolnál. Szeretnék most veled lenni és a fejemet az öledbe hajtani, úgy, mint a Juliska néni sírjánál szoktam és csak nézni Téged, és érezni azt, hogy szeretsz és boldognak lenni. Most még azok lehetünk boldogok, mert szép a jelen, de a jövőre nem szabad gondolnunk, mert akkor keserű lesz a jelen is. Olyan szép most, én szeretlek, Te is szeretsz, de van valami Veled, ami úgy látszik, bánt Téged. A múltkor is amikor Bözsinél voltunk, azt mondtad nekem, hogy ha én mindent tudnék Rólad, akkor felállnék és otthagynálak. Ez nagyon fájt nekem. Nem akartam mondani Neked, de tudtam, hogy mire célzol. Most meg én mondom azt, hogy szerelmem sokkal erősebb, és le tudja dönteni, szét tudja rombolni azt a nagy válaszfalat, ami közöttünk van..... (Folyt. köv.)

Fotón a saját nagyapám a családi archívumból