Olyan meglepetés ért hétfőn, amit szeretnék mindenkivel megosztani. Első sorban arról szól, hogy igen, vannak még EMBEREK, így, csupa nagybetűvel, méghozzá UGYAN ABBAN A SZAKMÁBAN! Amikor elkezdtem 3 évvel ezelőtt ékszereket készíteni, akkor bárkihez fordultam akármilyen, szakmát érintő kérdéssel, mindig zárt kapuk, néma csend fogadott. Éppen ezért 'megtanultam', pontosabban a szakma tanított meg, hogy nem beszélünk egymásnak sem kudarcról, sem sikerről, sem tapasztalatokról. Bár ha engem megkérdeztek, hogy hogyan lehet üveglencsés ékszert készíteni, mindig nagyon szívesen megadtam azoknak az internetes portáloknak a nevét, ahol én is kezdtem az egészet. Így kerültem idén Pestre, a Gozsdu udvar kellős közepébe, ahol egy olyan stílusos nő volt az egyik – szintén ékszeres ­ „szomszédom”, hogy majd' elájultam! Nyáron a döglesztő melegben is képes volt magassarkúban, sifon ruhában várni az érdeklődőket, és hát nekem ő 10/10 stílus ikon lett az eltelt hónapok alatt. A párja pedig egy olyan csupa mosoly, állandóan biztató, tele humorral férfi, hogy IMÁDTAM, és most is imádok velük beszélgetni. Ádemás, ahogy a spanyol mondaná, azokat az ékszereket készítik, amit mindig is csodáltam, üveggömböcskékbe varázsolnak bele mindenféle szépséget, viccességet, okosságot, emléket. Mikor mit. És amikor egymást kezdtük követni az egyik közösségi portálon, nem volt gáz egymás képe alá kommentelni. És amikor megkérdeztem egy- egy vásár végén, hogy milyen volt az aznap, vagy hogy megéri-­e másik helyszínre menni, vagy hogy ők merre tapogatóznak, akkor olyan készségesen válaszoltak, osztották meg a saját tudásukat meg tapasztalatukat, hogy leesett az állam. Nyár közepén közösségi oldalon osztotta meg Napsugár, hogy milyen cuki tengeri tehén teatojást rendelt magának. Én meg ott csorgattam a nyálam. El is telt fél év, sok­sok­sok hónap, összekacsintások, beszélgetések, gratulációk, tapasztalatcserék és rendezvények hosszú­-hosszú sora, a hétfői este feléjük tartottam az én vásárom után, mert egy-­két ajándék tőlük is kerül a fa alá. Napsugár és a párja olyan természetességgel nyomtak a kezembe egy pici, szívecskés csomagot, mintha családtag lennék - ez a meglepetésem tőlük, csak úgy.

Ahogy hazaértem, kibontottam és ott volt a kezemben A tengeri tehénkés teatojás, meg egy hatalmas, türkiz szalagokkal teli GIRANELLI GÖMB! Mától büszkén viselem a „szakmai rivális” gyűrűjét a kezemen (aki ékszeres, tudja, hogy a legnagyobb gondunk, hogy nem viselhetünk más ékszerkészítő ékszerét, a sajátunkat szoktuk csak).

KÖSZÖNÖM GIRANELLI, HOGY BARÁTKÉNT TEKINTESZ RÁM! Köszönöm az egész évi segítséget, a támogatást, a tapasztalatcseréket, és hogy megmutatod, vannak emberként viselkedő emberek a szakmában! (is) :)