Soha többet boltit!

Egy délelőttöt szántam arra, hogy házi szaloncukraink legyenek. Ehhez képest az első nap kényelmesen összeállítottam a masszákat egy óra alatt. Aztán valami más tennivaló jött közbe és csak másnap tudtam összecsokizni a tetejüket. Még aznap sikerült is felvágnom őket. Aztán megint más tennivaló után néztem, és csak harmadnap csomagoltam, sima szilikonos, barna sütőpapírba. Soha többet nem akarok gyári szaloncukrot látni/enni karácsonykor! Amiket készítettem: mandulás-gyümölcsös, diós, kókuszos. A recept mindegyiknél egyszerű volt, valahol az egyiket olvastam, valahol a másikat, volt, hogy csak érzésből készítettem. A legegyszerűbb a kókuszos volt: egy zacskó kókuszreszeléket még picit megdaráltam, majd kókuszvajjal és édesítővel addig kevertem, míg összeállt. Utána kiterítettem, csokival leöntöttem, és csomagoltam. Mint már mondtam, nem egymás után :) 

A diós lényege, hogy meg kell pirítani előtte a diót, így legalább négyszer annyi idő darálni, mert az olajok miatt könnyen elsiklik a daráló kése a dió darabkák felett. Szóval ez igazi türelemjáték, de megéri. Hozzátettem annyi édesítőt, amennyit tesztelés alapján jónak láttam, majd kiterítettem, csokival fedtem, vágtam a kockákat, és csomagoltam.

A gyümölcsös szintén egyszerű, egy deci narancslébe beáztattam egy csomag mazsolát és szárított sárgabarackot egy órára (neeem, valójában elfeledkeztem róla, és lehet, hogy három vagy négy órát is állt). Utána kicsavartam, a gyümölcsöket aprítottam, terítettem, csokival leöntöttem, felvágtam, csomagoltam. 

Lássatok neki, nagyon-nagyon-nagyon finomak! (És sokkal laktatóbbak, vagy nem is tudom, minden esetre két-három szem elfogyasztása után nem volt "felzabálomazegészzacskóval" érzetem, ami a gyári cukroknál könnyen előjön.)