Drágáim! (Kedves olvasók, vásárlók, FB barátok, és baráttá vált vevőim, nők és férfiak egyaránt :)
Az Made of Love márkanevet három éve találtam meg magamnak, hiszen nagyon úgy érzem, hogy magából a szeretetből alkotok nektek. Az egyikőtök azt írta, hogy a lelkemmel keresek olyan személyes üzeneteket, amire az esély egyébként, hogy megtaláljam, kb. 1 az ezerhez. Vagy még kevesebb. Ahogy elindultam, nem volt kérdés, hogy Iringó - grafikus- barátnőmet kérem meg, segítsen a logó kialakításában, és azt hiszem, hogy az a kézzel rajzolt kis, szív alakú lufi az of-on pont azt a tündér varázslatot mutatja meg, amit a fentiekben is írtam.
Aki járt már nálam, tudja, hogy egyenként pecsételt, logós papírkák és egyenként pecsételt kis papírzacskók rejtik a kincseket, ha hazaviszitek. Mindezt pedig a szokásos, gyönyörűséges dekortapasszal díszítem (valójában azzal zárom le a tasakot, hogy nehogy elvesszen a kincs). Sokan mondtátok már, hogy ez akár ajándék csomagolásnak is megfelel, annyira szép és kedves.
Ha levélben érkezik a kincs, megrendelésre, akkor a papír boríték is ugyan ezt a kedvességet mutatja: dekortapaszok, egyedi pecsét a címzéshez, és persze Made of Love pecsét az elején a borítéknak, hiszen sokatok már nagyon várja ezen küldemények érkezését. (Elárulom, a legjobban a postás kisasszonyok örülnek neki, amikor feladom, mindig gyönyörködnek benne egy sort, mielőtt berakják a kézbesítendő ládába, és elmondják, milyen más lehet ilyen szépséget kézhez kapni.) A borítékban a számla mellett általában egy kis tasak teafű is lapul, gondoljatok rám egy csésze meleg mellett is akkora szeretettel, ahogy én gondolok minden egyes megrendelőre, ajándékozottra.
Azt gondolom, hogy ezt a vonalat nem szeretném sem felszámolni, sem megváltoztatni, ez annyira én vagyok! Hozzá kell még tennem, hogy a borítékok feladójánál mindig én szerepelek, és a tartózkodási helyemet, azt a helyet adom meg, ahol mindennapi dolgaimat végzem és szeretett családommal lakom.
Apropó, a családom! Elárulom nektek, nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen a családom. Nyilván vannak zörrenések, mert ahogy a nagymamám mondta, ahol kanál és villa együtt, ott zörrenés is van. Mind a kanál, mind a villa felelőssége, hogy egy fiókban maradjanak J Mi pedig ezen sokat dolgozunk. A párom olyan családi hátteret nyújt, ami nélkül nem tudnék veletek találkozni hétről-hétre, szombaton hajnalban elutazom Pestre, és csak vasárnap este érek haza, fáradtan. Addig a párom rendel ételt (de mostanában már főz is!), elmegy játszóra a gyerekekkel, egyszóval helyettesít, a tőle telhető legjobban. Nagy áldozatot vállal mindenki azért, hogy a lélek-üzenetek megtalálják a helyüket nálatok.
Éppen ezért volt ez a hétvége megdöbbentő számomra. Egy férj vett egy gyönyörű könyvjelzőt a feleségének online „itthon vagyok” felirattal. Nem ő az első férj, aki ajándékot kért a feleségének, eddig mindig gyönyörű pillanatokat szereztek nekem a visszajelzésekkel (pont ő, pont rá illik, mesebeli stb.). Feladtam a postára az ő kincsét is elsőbbségi ajánlva, szépséges csomagolásban, ahogy szoktam, majd vártam, hogy jöjjön a visszajelzés, megkapta, átadta, boldogság van. Ehelyett egy üzenet várt szombaton este a pesti szállásomon, hogy baj van, van-e még szívecske a borítékban, mert a feleség félre értette a borítékot, és azt gondolja, hogy üzleti kapcsolaton kívül más is van köztem, illetve a megrendelő között. Elmondtam neki, hogy ha kibontják, bizony a számlán is van egy pecsételt szív, hiszen ez a logóm. A férj meg is nyugodott, megköszönte a segítségemet, és elnézést kért, hogy ilyen kényes ügybe kavarodtam. Ami ezt követte, az bizony megviselte a családomat is és engem is. A feleség pici, pár hetes babájával útra kelt egyedül, egy autóval, hogy a szombati éjszakában „meglepjen”. Igen, a lakásunkon csöngetett este nyolc óra után (a férje nem volt otthon, külföldön dolgozik). Elmondtam neki is türelmesen telefonon át, mert a párom hívott azonnal, hogy a logóm ilyen, és ha beírja a keresőbe „made of love” vagy a nevem, kizárt dolog, hogy ne adja ki, ki vagyok, és hogy épp Pesten vagyok, nem otthon, illetve megtalálta volna a telefonszámomat is, így csomó kellemetlenségtől és egy nagyon hosszú úttól kímélve meg magát. De a rossz érzésektől meg bennünket. Nyilván bocsánatot kért, de kicsit úgy érzem, veszett fejsze nyele.
Nincs a történetnek tanulsága. Ha máshogy adnám fel a borítékot, nem én lennék. Ha nem a saját címemmel, akkor – tapasztalat mutatja – a Magyar Posta labirintusában ragadhatna az egyetlen, és megismételhetetlen kincs.
Arra kérlek benneteket, dolgozzatok azon, hogy kanalak és kések és villák a helyükön, közös fiókban maradjanak, és ne hozzatok másokat ilyen helyzetbe!
A férjeket viszont biztatnám, mert ez az ELSŐ ilyen eset az évek alatt, de ígérem, fogok posztolni sok-sok jó, ellenpéldát, mert abból annyi, hogy alig győzök válogatni :)
